Miserend

április 25.         18:00

május 7.           18:00

augusztus 29.  18:00

Történet, leírás

A Jeruzsálemi Szent János Lovagrend – vagy ahogyan ma jobban ismerjük: a Máltai Lovagrend – a XIII. században telepedett le Sopronban. Tevékenységük a város fejlődésére rendkívül jelentős volt: vállalták a nyugati határ védelmét, vámot szedtek, hiteles helyként működtek, azaz okleveleket állítottak ki, ispotályt építettek – a későbbi városi kórház elődjét -, rendházuk mellett pedig templomot emeltek Keresztelő Szent János tiszteletére.
Hazánk más területein a Rend által épített templomok sorra elpusztultak. Magyarországon a soproni Bécsi úti Szent János templom az egyetlen, amely megalapítása óta folyamatosan működik, és átvészelte a történelem viharait.

1217-ben, az ötödik keresztes hadjárat alkalmából II. Endre királyt johannita lovagok kísérték a Szentföldre. Az idegen származású lovagok visszafelé jövet Sopronba is eljutottak és a kedvező feltételek miatt letelepedtek. Végleges letelepedésük időpontja: 1250. július 15. Működésük a városban 100 évig tartott (1247-1347). Az eredetileg szabadon álló, most a szomszédos házakhoz kapcsolódó templom, a Bécsi utcában található. Bizonyára a XIII. században építették. A lovagok távozása után elhanyagolt állapotba került. A XV. sz. közepén a város polgársága adományaiból nagyobb átalakítás kezdődött, amely előbb a templom külső falait hozta rendbe -, az egyik támpilléren az 1484-es évszám olvasható. A szép hálóboltozat 1519-ben készült.
1521-ben kifestették a templomot. 1522-ben az ablakok kőrácsai készültek el. 1529-ben pedig új harangot kapott a torony.
1636-1674-ig a jezsuiták templomaként működött a templom és a rendház, mindkettőt gróf trakostyáni Draskovits György, győri püspök, a johanniták kommendátora adta át a rendnek. A püspök templomhoz való ragaszkodását az is kifejezi, hogy ide temetkezett 1650 novemberében. Ezt az eseményt emléktábla örökítette meg, amely a sekrestye oldalfalán található. Drakovits György szobra, amely egykor a templom szentélyében állt, ma a Soproni Múzeum kőtárában, a Tábornok házban található.

Miután 1674-ben a belvárosi Szent György templom a jezsuiták birtokába került, a külvárosban lévő templom veszített jelentőségéből.
Amikor 1773-ban feloszlatták a jezsuita rendet, a templomot elárverezték. 1779-ben báró Meskó Jakab vette meg, aki 1782-ben a Szent Györgyről nevezett Soproni Társaskáptalannak ajándékozta. Egészen 1950-ig a Társaskáptalan karkáplánjai tartottak benne istentiszteleteket. Az államosítás után a Szent Mihály Városplébánia irányítása alá került. Mindez a mai napig így van.

Az utolsó gyökeres restaurálás 1886-1890 között folyt ifjabb Storno Ferenc (1851-1931) tervei alapján. Lebontották a torony hagymasisakját, helyette hegyes magas sisakot építettek. Az egész berendezést neogótikusra cserélték. A Jézus megkeresztelését ábrázoló barokk stílusú főoltárkép a Szent Mihály templomba került. A templombelső legfőbb dísze: hálóboltozata. A bordák közeit 1890-ben ifj. Storno Ferenc: Krisztus családfája (Jesse fája) mintájára festette ki. Az orgonakarzaton az 1519. évi építési felírat látható, megújítva. A faloszlopok alsó vége látható pajzsokra ifj. Storno Ferenc a templom jótevőinek nevét és címerét festette fel. A szentélyben elhelyezkedő szárnyasoltár ugyancsak ifj. Storno Ferenc műve, Keresztelő Szent János életének és vértanúságának eseményeit ábrázolja. A felújított templomot Zalka János győri püspök szentelte fel 1890. május 8-án.
A templom tornyában két harang lakik: A Lisieux-i Szent Teréz nagyharang és a Szent József kisharang. Mindkettőt Seltenhofer Frigyes és fiai Sopronban öntötték 1928-ban.

A templomépületet az egykori rendház helyén álló épülettel a kórusból induló folyosó köti össze, melyet az államosítás után lefalaztak. Utoljára, 1987-ben történt külső felújítás.

Évente kétszer, Keresztelő Szent János születése, ill. vértanúsága ünnepén tartunk itt szentmisét.

Kutatások a bécsi utcai Keresztelő Szent János kápolnában

Idén (2015) ünnepli újraszentelésének 125. évfordulóját a johanniták egykori kápolnája. A 19. század végi, 1890-ben befejeződött, Storno Ferenc által végzett neogótikus megújítás óta eltelt idő sajnos nem múlt el nyom nélkül az épületen. Ezért Horváth Imre városplébános kisebb felújításokat végeztetett a templomban. A munkák során került vissza II. Draskovich György győri püspök szobra, mely 1651-ben készült a síremlékéhez. Velledits Lajos restaurátor az övpárkány alatti Storno-féle dekoratív kifestést restaurálta, valamint feltárt két angyalfigurát az oltár két oldala melletti oldalfalon. Ezek a festmények 1700 körül keletkezhettek, és az egykori barokk oltárépítményt keretezték két oldalról. Dávid Ferenc és Dr. Kelemen István kutatásai alapján ma már sokkal több ismeretünk van a templom 17-18. századi berendezéséről. Jezsuita szenteket ábrázoló ovális képek, az egykori szószék, a barokk főoltár képe, a padok, a barokk padozat hollétét sikerült meghatározni a kutatások során. A karzat alatti padozat cseréje kisebb régészeti kutatásra is lehetőséget nyújtott. Gabrieli Gabriella és Zambo Júlia régészek a templom 5 korábbi padlórétegét tárták fel, melyek közül a legalsót a 13. század közepivel azonosították. Ez megegyezik a templom építésének idejével. A karzat alatt több temetkezés nyoma is napvilágra került, de a sírokat nem bolygatták, hiszen most nem a teljes feltárás volt a cél. Dávid Ferenc kutatásai során sikerült azonosítani Draskovich György nyughelyét, mely a templom közepén foglal helyet az oltár előtt. A padok elhúzása után kő fedlap vált láthatóvá. Ez alatt több lépcső helyezkedik el, melyek egy sírboltba vezetnek. Itt található, igaz kissé sérülten a püspök koporsója, benne maradványaival. A csontvázat Kristóf Lilla antropológus vizsgálja jelenleg, a munka befejeztével a maradványok visszakerülnek eredeti helyükre, majd a sírboltot visszazárják. Kiegészítő munkaként, – mert a kápolnában több mint egy méteres szintemelkedés történt a középkor óta – Nemes Andrásnak sikerült a karzat eredeti szintjét, az alsó, a csigalépcsőhöz vezető ajtó elhelyezkedését tisztázni. A célzott, nem mindenre kiterjedő vizsgálatok már így is sok eredménnyel szolgáltak a templom történetének jobb megismeréséhez.

Nemes András művészettörténész