Soproni József temetése

2021.05.28 | Veres András homíliája Soproni József Kossuth-díjas zeneszerző temetésére

Szent Mihály Templom

Veres András homíliája Soproni József Kossuth-díjas zeneszerző temetésére:

Kedves gyászoló Család, kedves búcsúzó Testvérek!

         Ezen engesztelő szentmise alkalmával, amelyet Soproni József testvérünkért ajánlunk fel, többféle gondolatunk támadhat. Akik jól ismerték elhunyt testvérünk életét és lokálpatriotizmusát, talán azt gondolják: a vándor hazatért. S igazuk van, mert bár életének legnagyobb részét másutt töltötte, szülővárosához, Sopronhoz mindig mélyen kötődött, illetve soha el sem szakadt tőle. Ezt számtalan módon igazolta. Művei, a város templomaiért végzett orgonamentő munkája és az el nem hanyagolt baráti kapcsolatai mind ezt bizonyítják. S talán az sem véletlen, hogy idős napjaiban többször is úgy nyilatkozott: gondolataimban minden nap Sopron utcáit rovom. Tamási Áron jól ismert, örök érvényű kijelentése szerint érzett: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Elhunyt testvérünk mindig „otthon” volt, s immár végérvényesen otthon is marad ebben a városban, amelynek díszpolgára.

         A vándor hazatért. Feltételezem, hogy sokan tudják róla, hogy innen csak pár méterre van az a hely, az úgynevezett „sekrestyés ház”, ahol József testvérünk meglátta a napvilágot. Csak igazán keveseknek adatik meg az az ajándék, ami neki megadatott, hogy végső nyughelyük is ilyen közel legyen az egykori születési helyükhez. Ugyanakkor most abban a templomban mutatjuk be érte az engesztelő szentmisét, amelynek oltáránál egészen kicsi korától ministrált, és amelynek falai között – saját bevallása szerint – hitéletének legszebb élményeiben részesült. A zenekarral kísért, szívet melengető karácsonyi szentmisék, az allelujás örömtől visszhangzó húsvéti ünnepek, mind-mind mélyítették a szüleitől kapott krisztusi hit ajándékát, amely felnőtt korára is megmaradt, sőt egész életét, így zeneszerzői munkásságát is jellemezték. Amikor sokan karriervágyból, vagy a nagyobb kenyér reményében megtagadták hitüket, és elfordultak Istentől és az Egyháztól, ő misét komponált, és a Zeneakadémia oktatási rendjébe visszavette a Palestrina-stílus és a motetta műfaj oktatását. Ezzel kívánta kifejezni Isten és az Egyház iránti hűségét. Bizonyára eszébe jutottak Jézus búcsúbeszédének szavai: „Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek” (Jn 15,4-5).

         A vándor hazatért. József testvérünk a húsvéti időben búcsúzott el a földi élettől, hogy immár az őt teremtő és szerető Mennyei Atya házába térjen haza. Bizonyára sokaknak ismerősen csengenek ezek a szavak. 2005. április 2-án, amikor az egész világ lélegzetvisszafojtva, imával kísérte II. János Pál pápa halálküzdelmét, a haldokló pápa ajkáról hangzottak fel a szavak: „Engedjetek hazatérni az atyai házba!”

Amikor feltámadása után Jézus apostolaitól búcsúzott, azt mondta nekik, hogy visszatér az Atyához, hogy helyet készítsen nekünk (vö. Jn 14,2). Ezért hisszük a test feltámadását és az örök életet. Ezért bízunk abban is – ezért imádkozunk ebben a szentmisében –, hogy elhunyt József testvérünket is magához öleli az irgalmas Atya, aki mindnyájunkat meghívott, és haza vár az Ő országába.

         Kodály Zoltán szerint „zene nélkül nincs teljes lelki élet. Ugyanis vannak a léleknek olyan régiói, amelyekbe csak a zene világít be.” Elhunyt József testvérünk megkapta a Teremtőtől azt a képességet, hogy a zene által be tudott tekinteni a lélek ezen régióiba, sőt másoknak is meg tudta mutatni azokat a magasságokat és mélységeket, amelyek nem mindenkinek adatnak meg. Műveiben megszólalnak azok a harmóniák, amelyek Isten ismeretéből és a lelki élet mélységeiből származnak. Igazi prófétai és papi szolgálat volt ez a zene nyelvén szólva. Zeneszerzőként egész életében a harmóniát kereste a hangok zűrzavarában. Hallhatjuk műveit, sikerült! A disszonanciát, gyengeségei és bűnei ellenére sem engedte érvényesülni saját életében. Vagyis nemcsak a zenében, hanem emberi életében is harmonikus hangzást akart megszólaltani. Egy valódi, több tételes zenemű, egy igazi szimfónia lett belőle. Ehhez időt is kapott az Idők Urától.

         A zsoltáros szavait kölcsönözve adjunk most hálát Istennek József testvérünkért: a férjért, az édesapáért, a nagypapáért, a zene tudós művelőjéért. Ez az imádság lehet az ő személyes hálaadása is Istennek az életért, szeretteiért és a tehetségért, amit tőle kapott, s amivel Őt kívánta szolgálni életében: „Szívem mélyéből áldalak, Uram, mert meghallgattad ajkam könyörgését. Az angyalok színe előtt énekelek neked, s leborulok szent templomod előtt. Áldom szent nevedet, jóságodért és hűségedért, mert ígéreted túlszárnyalta dicsőségedet. Amely napon hozzád kiáltottam, meghallgattál, gyarapítottad a lelkem erejét” (Zsolt 138,1-3).

Adja Isten, hogy elhunyt testvérünk – mint hazatért vándor – a mennyei karokkal együtt örökre dicsőíthesse mindnyájunk Atyját a mennyei hazában!                                            Ámen!








Fotó: Griechisch Tamás / Sopron Média


További hírek











Draskovits György emlékmise

Draskovits György emlékmise

Keresztelő Szent János Templom

A Keresztelő Szent János templomban, 2021. április 25-én, ünnepélyesen emlékeztünk meg Draskovits György temetésének 370. évfordulójáról.





Titeket pedig gyarapítson és gazdagítson az Úr szeretetben, egymás és mindenki iránt  

Fontos Linkek