A 13. század közepéről származó, központi elrendezéső temetőkápolna, a Szent Mihály templom déli oldala mellett, a templomkertben épült fel. Első említése 1382.
Miután a Szent Mihály temetőt nem lehetett bővíteni, szükség volt egy csontházra,(ossarium), melynek kriptájában továbbra is megszentelt helyen nyugodhattak a régi sírok kiemelt csontjai. Ezért épült a 13. század közepén a középkori mészárosok Szent Jakabról elnevezett kápolnája, a román stílusból a gótikába való átmenet egyik nevezetes hazai példája. Alaprajza, bordáinak tagolása még román stílusú, de már érezteti a születő gótikus stílust is.
Nyolcszöglető alaprajzához háromoldalas kis szentély csatlakozik. A hajó közepén a lábazat szintjében enyhén csúcsíves kapuzat nyílik. Csúcsíves, tagolt szegélyű ajtajának orommezejében románkori dombormű látható: két sárkány az életfa két oldalán. A faragott kőből készült épületet magas, cseréppel fedett sátortető koronázza.
A hajónak csak egy nagy ablaka van, a bejárattal átellenben elhelyezkedő falban. 8 oszlop tartja a bordás keresztboltozatot. A bordák középen egyetlen zárókőben futnak össze. A belső a középkorban valószínűleg ki volt festve.
A 17. században evangélikusok használták a Szent Mihály templommal együtt 1608-1674-ig. Ekkor újraszentelték. Később csak raktárnak, illetve, lőszer tárolására használták, míg Prímes György városplébános el nem rendeli a kápolna újbóli rendszeres istentiszteletre való használatát. Új oltárképet rendel. A Szent Jakabot ábrázoló képet Dorffmaisternek tulajdonítják.
A 19. században ismét raktár. Póda Endre városplébános megmentette a lebontástól és Storno Ferenc segítségével restaurálták, 1885-86 között. Ugyancsak Storno Ferenc készítette 1892-ben a kápolna körül található keresztutat. 2003 óta minden Nagypénteken a keresztutat itt járjuk. 2010-ben a tetőzet teljesen megújult.
A Szent Jakab kápolna napjainkban ravatalozóként működik és folytonos karbantartás mellett nyeri vissza szépségét és hirdeti Isten dicsőségét.