A felújítás Sütő József szobrász-szakrestaurátor és Baranyai Gábor támogatásával és a Bencés Diák Szövetség tagjainak adományából valósulhatott meg. Hálás köszönet mindazoknak, akik ezt a nagy feladatot nagylelkűen támogatták és szívügyüknek tekintették!
Bencés tanárok síremléke (1865) a soproni Öregtemetőben
2017.10.27.
Sütő József Munkácsy díjas szobrász-restaurátor szakvéleménye
A síremléket láthatóan nagy művészettörténeti tudással bíró szobrász készítette, aki a kultúrtörténeti korok stílus- és formai megjelenítésében biztonsággal mozgott.
Az emléken, a későromán korból a koragótikába átmenő korszak világa jelenik meg, ezt szokás tizenkettedik századi reneszánsznak is nevezni, mely erősen hatott a későbbi korokra is.
E korszakot a jórészt Toszkánában tevékenykedő Pisano (Pizánó) szobrászdinasztia művészete határozta meg legfőképp.
A síremléken trónoló madonnaszobor drapériakezelése sokban emlékeztet az említett művészettörténeti kor lágy formavilágára, mely elsősorban a plasztikus megjelenítést hangsúlyozza, s nem a rajzos kaligráfiát, szemben az előző korokkal.
E kor és a nagyjából két évszázaddal későbbi reneszánsz formavilága valóban sok hasonlóságot mutat, de a szobor létrehozója nem kuszálta össze ezeket a nehezen megkülönböztethető stílusjegyeket, s tudatosan kitartott a megidézni szánt kor megjelenítése mellett.
Ugyanakkor a gyermek Jézus megformálásában már megjelennek azok a jellegzetes tizenkilencedik századi formajegyek, melyek az akkor fölhalmozódó akadémikus tudás egyfajta összegzéseként mutathatók ki, a század második felének szakrális művészetében.
